Nem tudjuk miért, de Pesten valahogy mindig kétszer akkora buli van, mint amekkora különbség aközött, ahogy "vidéken" és a "fővárosban" játszunk. Ezen biztosan számtalan zenekar tűnődött már el. Ugyanazok a dalok, ugyanazok a hangszerek, sőt még a törzsközönség is ugyanaz: mégis más. Biztos a Duna és a Parlament közelsége. Vagy mindennek, ami fontos: sok-sok kis ember, nagy média, híres szórakozóhelyek, kis és nagy sztárok, sok vagy kevés potenciális rajongó közelsége. Vagy annak a tudata, hogy Budapesten élni olyan, mintha az ember a legjelentéktelenebb dolgával is egyből egy világváros aktuális történeseibe kapcsolódna be, tehát az "aktuális világtörténelembe".Na jó, ne menjünk ilyen messzire. Csak keressük meg a Menta Teraszt a Margit-híd közelében, sétáljunk végig az elegáns előcsarnokon (az igazi sztárok ilyenkor érkezéskor le is teszik mindjárt a szignójukat, a kisebb sztárok is -- igaz, a toalettben) (bocs, belső használatú poén) aztán keressük meg a pincelejárót, és ha épp 2011 október 19-e este van, akkor pont egy Borgia koncerten találjuk magunkat. Mi legalábbis így jártunk. Aztán azt tapasztaltuk, hogy hangulat a közönségnek és a hangosításnak köszönhetően egyre csak fokozódik, és a "vissza"-taps utáni Bordal íze még az útba eső benzinkút hűtője előtt is el tudja gondolkodtatni a furgon-töltelékeket, mivel is oltsák szomjukat. Éppúgy, ahogyan elgondolkodtató, hogyan kerül egy koncert egy "terasz pincéjébe", mert az, hogy pár nap múlva egy üres mozi óriási fehér vásznával a hátunk mögött egy vetítőteremben fogunk játszani Szolnokon még hagyján... de erről talán majd máskor...
