Dalszövegek

Adél
Márvány combok közé zárva háromszor hatvan fokos láztól alél Adélon Ede
majd elpilledve rogynak alá a görbék immár vége de miért ne vetnénk rőzsét lankadt
kéjünk tüzére ám hoppon maradt Adél meddő próbálkozásait a kásás közöny dohányfüstbe ment tervvé kacagja Szegény Adél… A délceg ifjú zuhanyrózsa alatt míg kedvese titkon
befelé sírva magát szereti Siess Adél… Másnap délben Adél két szemében még egy végső vágta iramlott verítékes Edénk eközben itt míg Edénk megint ott Jaj ájult békességben
zihálnak míg Edét a felesége várja de dédelgető hetéra nője még arája s töpreng Adél hogyhogy hiába zörgött a csontja ahogy kell kevés az evés ha éhes amíg Edével ebédel
Szegény Adél… elalél, elalél, elalél Adél.
Rédió
mindegy, mit látsz a képzelet tánc varázs a szőnyeg a hangon a ránc egy régi jó szám ha éppen ma ránk találna véletlen üzenném te Rédió "you are the song in the Radio"
mindegy mit látsz... kiabálni, hogy "love you yee" csak kiabálni, hogy "love you yee"
mit tudsz csinálni ha "love you yee" csak kiabálni, csak kiabálni egy régi jó szám... mindegy mit látsz, csak képzelt a ránc a hangod a szőnyeg az arcod a tánc kiabálni, hogy "love you yee"... a régi jó szám, ha éppen a szádra szállna üzenném, te "Rédió"
"you are the song in the régi jó..."
Füst a víz alatt
dalba ráncolt semmiség eltűnt illat beszédképtelen az idő áskál a távolság felett
ágyra váró tétova szembogárból karambol lehet az ablaktörlő egy szemvillanásra mered
üres ház a cigi füst száll minden autó az erkély szélén állva kicsit megremeg a parkoló cédulám a szélben kifizetetlen marad amit itt hagyott az a kis fehér aki minden időt és minden pénzt megér...vadőrök biciklivel villamoson metrón ugyanúgy mint otthoni nappaliban ha kérdi az ember most mi van népmesékbe nem illő cikornyás
falra hányt káromkodás lőporszagú olcsó bérlakás te nem is tudod ki a rózsád
mondja minden bogár követnek az utcán és egy-egy a füledbe már úgy tesz mintha mindig így lett volna csak zümmögi aki neked kell az mindenkivel mindent elénekel kis kacsa fürdik semmiség orvvadászok fegyverének háttal kérdésre felelni nem lehet népmesébe nem illő képzelet karambol bogárral bogárszemed becsap folyton amikor csak tehet
te nem is tudod ki a rózsád mondja minden szirom szagolj belé az utcán néha
attól is megnyugszol már úgy tesz mintha mindig így lett volna hogy ami nekem kell az egy olyan dal amit mindenki majd egyszer elénekel lálállálálá..."mondom mondom fordulj ide..."
Katonák
mama nézd mama nézd hógolyózik a baba hó hó hóember mama néz mama néz a papa meg katona jó jó kemény ember "but I wanna be a soldier" a mama meg no no nononnó
"but I'm gonna a be a hero" a mama meg jó persze jó na jó
pápá pápá egy ólomkatona pápá pápá a fater pápá pápá a békét fent tartja pápá és iszik is ha kell idegen helyeken kóborol a mai honvéd és Tőzsér őrmester indítja is a zenét pont pont a kedvencét vízipisztollyal Balaton valahol közben a dzsipben a rock and roll zakatol de hol de hol de hol de hol pápá pápá a béke a disznóól
pápá pápá a muter pápá pápá a dolga az hogy vár pápá de ha egyszer menni kell
oooooooooo szakasz vigyázz jobbra át lépés indulj pápá pápá egy ólomkatona pápá pápá a kisfiú pápá pápá a harcot folytatja pápá pápá a nagyfiú a nagyfiú a nagyfiú a nagyfiú is katona katona minden fiú katona katona minden fiú katona katona
anyámasszonykatona
Elmennék veled (hozzád)
mostoha gyermekem az idő lecsorogtak rólam a gondolatok pedig a testem maga az érzés
sugárzik belőlem a féltés hozzád rímekről csodákról lemondtam de nem is kérleltem őket soha az érzéseim ápolgatom és ha meggyógyultak futni hagyom hozzád arcod és neved régi rege köszöntés és köszönet viccesen hat mert az agyam máshol tekereg
de ma nagyon elmennék veled hozzád
Menni kell…
a matracon moccan egy alkalom szelíd hajnal kocogtat az ablakon most még kisétálhatnék szobádból gondolom a redőny parányi résein beszüremlik a fény
s eljátszik eljátszom kitakar a remény hátha látva meglátlak meztelen ha a tested
a lelkedre szabott finom öltözék bár oly szép sebet ejtő tekintetét hiába vakuzza száz mosoly az emlékezet fényképezőjével ha laboromban megannyi negatív emléket
hívogat elő sok másik nő sok hasonló pillanat mért pont téged válasszalak
a feltápászkodó a gúnyájába bújik és nesztelen léptekkel eltűnődve tűnik el
és nesztelen léptekkel tűnik el és nesztelen tűnik el mert menni kell tűnni kell mert
vár a szerelem a matracom hiába egy vagyon lidérc álmok csurognak a hátamon most már melléd gubóznék szobádban szobámban gondolom tudom naivan azt hiszed nem úgy tekintünk egymásra mint kőtömbből éledt alak a szobrászára de bizonyára egyszer majd lelepleződünk hiába takar a szó és a test szarkofágja bár oly szép... és nesztelen léptekkel tűnik el másik szerelem vár menni kell… vár a szerelem menni kell