Az, hogy a forgatás remek hangulatban telt, első sorban a stáb türelmén és humorérzékén múlt. A tervünk ugyanis, hogy "vérprofik" leszünk, csakhamar dugába dőlt. Fogalmunk sem volt, hogy egy ilyen interjú így kezdődik: "légy szíves, válaszolj egy mondatban arra, mit jelent a videoklip; egy olyan mondatban, amelynek van eleje és vége." Vagy: "dőlj előre a székben, hogy szimpatikusabb legyél"... Vagy: "ne magyarázzuk túl a dolgot"... Más szóval: szófosó bölcsészek kerüljenek! Úgy tűnt, ebben a világban fokozottan igaz a mondás: "hülye ember okoskodik, okos ember hülyéskedik." Nem ezért, de a csoportos skandálás már valamival jobban ment. Legalábbis szerintünk. A szerkesztő azonban az első próbálkozás után a következőkkel próbált meg biztatni bennünket: "nem rossz, de kicsit hittan-táborosra sikerült, vegyük fel még egyszer." :) És még egyszer. :) És még egyszer. :(40 másodpercet két órán keresztül. A végeredmény számunkra is meglepetés lesz. Éppúgy, ahogy az is, vajon a puszta tévészereplésen kívül, lesz-e bármilyen befolyással mindez a zenekar jövőjére. Nem izgulunk. Több ez annál. Azt hiszem, szombaton rádöbbentünk, mekkora felelősség is lenne ennyi emberhez rendszeresen értelmesen szólni. Erre alighanem egyikünk sem készült fel, már ha ez nem vele születik az emberrel. Még szerencse, hogy ott volt velünk Rézi, aki úgy beszélt a kamerának bármiről, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. "Természetes dolog": értelmesnek, szépnek és egyszerűnek lenni.
Mi meg azóta is csak definiálgatjuk magunkban a "klip fogalmát"...
Ha épp nem a tükör előtt állunk...
egy "X" alakú kereszt belső "stigmáit" fürkészve... :)
